Ahogy reggel pirkad a nap Sung megtudja, hogy milyen napja is lesz azon a napon, ahogy ma is. Jung Kook még nem ébredt fel, vagyis azt jelenti, hogy ma nem kell mennie próbára, vagyis ma nagyon, nagyon kibírhatatlan lesz a személyisége, messze el kell ma kerülnie. Sung nagy nyújtózkodás mellett indult meg a fürdőbe. Gyors kihasználja míg a fiú alszik. Ledobta ruháját, majd alá állt a jó meleg víz alá.
- Hmm, de frissítő, ez a legjobb kora reggel. ~ Mikor végzet felkapott magára egy törölközött, a lábát feldobta a kád szélére és elővette a borotváját. Közben Jung Kook komásan ballagott a fürdőszoba felé.
- Áhh mindjárt behugyoz...ok...jáá, mit csinálsz?
- Borotválom a lábam.
- Azt látom, de miért éppen most? És miért egy száll törölközőben? Nagyon jól tudod, hogy nem szeretem ha látom...a...az intim részeidet.
- Nem látszik ki semmim, és vagy már két hónapja itt élek veled. Már megszokhattad volna.
- Ohh igen, és még az csoda, hogy nem mozdultam rád. Kifelé, azt hiszem megártott a tegnapi pizza.
- Istenem, undorító vagy. ~ Mikor Sung magára hagyta a fiút, Jung Kook mélyen fújta ki a levegőt. Már többször is beindult a lányra, és igen, nagyon kedveli, soha sem gondolta volna, hogy megfogja kedvelni ezt a személyt, de félre ismerte önmagát. Többször vette észre, hogy akikre éppen rámozdul őt látja, sőt őt képzeli el éppen az aktuális éjszakán. Néha undorodik magától.
- Sung...ma kell menned valahová?
- Nem, miért?
- Akkor..nem..nem jönnél el velem valahová?
- Hová?
- Minek kérdezed, majd megtudod ha ott vagy, nem?...De igen, szóval kényelmesen öltözz fel. Nah csá, megyek visszafekszem.
Másnap reggel Sung még aludni szeretett volna, de Jung Kook nem hagyta békén. Kiabálva szaladt be a szobájába, majd lerántotta lóra a paplant és csipkelődni kezdet.
- Jáá ébresztő álomszuszék.
- Áhh....mennyi az idő?
- Hét.
- Melyik?
- Reggel.
- Mii? ~ Sung mérgesen nézet a fiúra ki már fel volt öltözve. - Hová mész?
- Nem megmondtam, hogy ma el kell kísérned valahová.
- De nem arról volt szó, hogy ilyen korán kell kelnem.
- Pedig jobban teszed ha sietsz, fél órád van elkészülni.
- Mi...
- Shh, beszéd helyett készülj. ~ Mikor Jung Kook magára hagyta valahogy sikerült kikászálódnia az ágyból, de ahogy megindult volna a fürdő felé Jung Kook jött be az ajtón.- Ezt vedd fel, nem akarom, hogy a magassarkúban kimenjen a bokád.
- Istenem, ebben mutatkozzak?
- Igen, kényelmes, hidd el mikor odaérünk már nem fogsz ennyire irtózni tőle. ~ Az út több órába tartott míg a helyszínre érkeztek, de mikor Sung rájött, hogy mire és készül a fiú, legszívesebben visszafordulna.
- Ez ez ez...ügye nem gondoltad komolyan?
- De igen, mindig is felakartam menni a hegyre, de egyedül dög unalom lett volna, de veled nem lesz az.
- Én nem megyek fel oda, tudod te, hogy milyen veszélyes?
- Istenem, mennyi bajod van drágám, nyugodj meg, mindennel felkészültem, és legfelül vár minket egy ház, tele étellel.
- Oké, éhes is vagyok, mennyi idő kb?
- Hmm majd meglátjuk, egyre saccolok. ~ Mikor végre elindultak, Sung már előre félt.
Már vagy két órán át gyalogoltak mikor Sung mérgesen lehuppant a földre.
- Én nem megyek innen sehová.
- Még csak két órája gyalogolunk, ilyen tápos vagy?
- Tápos....az oké, hogy két óra gyaloglás, de az nem, hogy felfelé kell haladni, nincs már erőm. Sajnálom feladom, ha tovább kell mennem meghalok. ~ Jung Kook hirtelen a lány előtt termett, és ledobva a táskáját a lány elé guggolt.
- Szállj fel, innét nincs messze, elbírlak.
- Dehogy, megyek magam. ~ Sung elindult egymaga, de akkor Jung Kook erős karjaival ölébe vette. - Jáá tegyél le, ez már felháborító.
- Csönd, miért baj az ha egy kicsit a közeledbe akarok lenni?
- Mi? A közelembe? Istenem, megint játszod a playboy-t.
- Nem játszom, nagyon is komoly vagyok, most pedig ne ficánkolj, mert nehezebb vagy mind gondoltam. ~ Sung ezeket a szavakat bóknak vette, és kezdi azt hinni, hogy Jung Kook többet érez iránta mint barát. Egész út közben semelyikük sem szólalt meg, Sung egész végig a fiú arcát nézte, kinek gyönyörű bőre nagyon szépen hatott a nap fényeibe. A szíve pedig nagyon is gyorsan ver, nem gondolta volna, hogy egyszer egy ilyen fiú után fog érdeklődni, de nagyon is megkedvelte.
- Miért érzem úgy, hogy a tekinteted lyukat és a bőrömön?
- Khm, nem tudom, kinézne téged? Még bottal sem piszkálnálak meg. ~ Jung Kook sértően pillantott a lányra, majd léptei egyre lassabbak lettek, majd mikor végleg megállt a lány csodás íriszeibe bámult. - M-mi az? Van valami az arcomon?
- Igen, van...én...most...megcsókollak.
- Mi... ~ Sung nem bírta befejezni mondandóját, mert Jung Kook ajkai mohon tapadtak az övére. Elsőnek hezitált, majd engedett a kényeztetésnek. A fiú szorosabban tartotta a lány törékeny testét, míg ő karját a fiú nyaka köré fonta, és engedett a mámornak. Soha sem éreztek ilyen jó érzést, most már nagyon jól tudják, hogy több van köztük mint holmi barátság.
- Mi ez itt? ~ Jung Kook ijedtében szakadt el a lány ajkaitól, majd engedte le a földre, mind ketten a hang felé fordultak, és ledöbbenve álltak egymás mellett.
- A-apa? T-ti?
- Fiam, ti....ti ketten randiztok? A mi tudtunk nélkül?
- Apa, megmagyarázom...
- Nem kell, anyád és én döntöttünk, a két család nem fog egyesülni, hiszen ő volt az aki dobott téged.
- Apa, már mondtam, hogy megmagyarázom.
- Én meg megmondtam, hogy nem kell, ez a lány soha sem lehet a feleséged.
- NEM FOGOM ELVENNI...SOHAA. ~ Mindenki elcsendesült, és kérdően vizsgálták a fiút. - Sung...nem úgy ér...
- Tudom, nem így értetted, és uram, köztünk nincs semmi, ha volt és annak vége, sajnálom, hogy csak úgy beférkőztem a kedves családjába, nem volt szándékomba. Nem kell a pénzük, és nekem nem kell a családom. Most pedig...megyek. ~ Sung visszafordult, de Jung Kook kezénél fogva tartotta vissza.
- Ne menj, szeretlek....nem kell több szó ennél.
- Te...ha szeretnél, elvennél....nem akarok most még férjhez menni, de nem is akarok egyedül meghalni, jobban tennénk ha mi ketten nem maradnánk együtt. Hiszen teljesen más az életünk, nekem már nincsenek szüleim...és tudod mi a baj, az, hogy mind egy férfi miatt...vége az életemnek.
- Sung...tudod miért nem akarok megházasodni...
- Tudom, neked az éneklés fontosabb, oké...megértem, csak fogalmam sincs, hogyan tudtam beléd szeretni. ~ Sung kirántotta kezét, majd egymaga indult meg az erdő felé, közben egyre jobban kezd sötétedni. Már maga sem tudja mióta sétál, de még mindig nem látja a kiúttat. Egyre sötétebb van és a telefonja kezd lemerülni. De akkor hirtelen a lába megcsúszott és erősen csapódót a földnek, majd le egyenesen a dombon. Mikor észhez tért, egy üres elhagyatott részen találta magát.
- Remek...istenem....ennél rosszabb nem lehet. ~ Mikor megpróbált felállni, a bokájába fájdalom süvített. - Áááh....fáj...azt hiszem kiment...istenem...most mihez kezdjek? ~ Sung sírni kezdet mi lassan kiáltássá alakult, de akkor a távolban valaki a nevét kiáltotta. - Ide...ide...ITT VAGYOOK, HALLO...VALAKI.
- Sung...istenem, te mit csinálsz oda lent?
- J-Jung Kook....kérlek...segíts. ~ A fiú gyors kiáltott apjának, hogy hozzon segítséget, majd gyors a lányhoz szaladt. Útközben lekapta magáról a kabátot és a lányra terítette.
- Istenem, te csurom víz vagy. Hogy lehetsz ennyire béna?
- Kapd be...mind miattad van....a bókám is kiment.
- Azt látom, de nyugodj meg, jön a segítség. Mellesleg, nem kellet volna csak úgy elszaladnod.
- Miért ne? Te vagy a hibás, minden....mind... ~ Jung Kook hirtelen csapott le a lány ajkaira, de most Sung nem tűrte el, és nagyot taszított rajta, de ez nem tetszett a fiúnak, ki hirtelen a földre teperte és testével a lányra nehezedett.
- Nem szeretem ha egy lány nem kíván.
- Kívánni...ilyen helyen...egy ilyen csődtömegett?
- Oké, az vagyok, nem tudtam kiállni a lányért kit szeretek. De értsd meg...kellesz nekem...sajnálok mindent, kezdjük újra...jó?
- Miért...miért szerettem pont beléd. ~ Jung Kook elnevette magát, majd újra a lány ajkaira tapadt, egyre hosszabb csókokat hátrahagyva.
- Nem tudom, eddig miért tettem úgy, mintha nem számítanál. Biztosan csak nem akartam ezt érezni. Úgy fáj. De szeretlek. Iszonyatosan szerelmes vagyok beléd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése