Amikor elveszítjük igaz szerelmünket, az életünk értelmetlenné válik, szinte kiüresedik. De végzetünk beteljesítésének reménye megmarad, még ráébredhetünk rendeltetésünkre. És nagy ritkán megtörténhet, hogy sorsunk kutatásának útja felülkerekedik, akár magán az időn is.
Éjjel, amíg aludt, történt valami, vége a nyárnak. Felébred, hallgatja a szelet, nézi a sötétbarna lombot az ablak előtt, s nem érez semmiféle őszi bánatot. Örül, hogy vége a nyárnak. Örül, hogy nem hozott semmit. Örül, hogy nem tántorodót meg a boldogtalanságba vetett hitébe. Örül, hogy nincsenek többé illúziói a megoldásról. Tessék, ősz, rajta! - gondolja. Rakd ki kellékeidet, ereszd le avas zsinórpadlásodról avítt színfalaidat, hullass lombot, nyögesd szeleidet, átkozz és temess! Üdvözöllek, tél és pusztulás hírnöke. Nem védekezem. Beleegyezem. Várlak.
- Soa__már fent vagy?~ A lány érezte közeledő szerelme illatát, ki erős karjával ölelte át, majd fejét vállába fúrta. - Azt hittem ma nem kell menned dolgozni.
- Nem is, de nem akarok egyedül itthon ülni, tudod jól, hogy nem szeretek lustálkodni, míg te dolgozol. ~ A férfi izmos karjaival fordította meg kedvesét, majd finom csókot lehelt puha ajkaira.
- Egyszer, egyszer gyere el velem, a srácok meg akarnak téged ismerni.
- Végül is, miért ne? Hiszen úgy sincs mit csinálni. ~ Mikor mind ketten rendbe szedték magukat, kéz a kézben indultak el LOEN Entertainment céghez. Mikor megérkeztek Kyungi magára hagyta pár percre szerelmét. Közben Soa nem bírt várni, így elindult felfedezni az épületet. Régen már járt itt, de azóta nagyon sokat változott, hiszen azóta öt év eltelt. Szomorúan idézte vissza a múltat, soha sem szeretett volna újra belépni eme épületbe. De kedvese miatt nem mondhatott nemet. Mikor jobbra fordult, ismerős dallam csapta meg füleit. Lassan lépkedett az ajtó felé, de akkor valaki leszólította.
- Hölgyem__miben segíthetek? ~ Soa mosolyt csalt ajkaira, és boldogan fordult az idegen felé, de mikor felismerte, lefagyott a mosoly az arcáról. - Soa? Te__mit__keresel itt?
- Omo, Jaeho__én, én éppen__ ~ Nem tudta befejezni mondanivalóját, mert kedvese zavarta meg a jelenetet.
- Hát itt vagy, mindenhol kerestelek__ohh Jaeho, látom megismerkedtél a szerelmemmel. ~ A fiú szemei tágra nyíltak, ezek szavak hallatán. Egyszer a Leader-re, majd régi szerelmére pillantott, nem akar hinni szemeinek.
- Ohh, ő lenne az a lány? Ő a jegyesed? ~ Kyungi átkarolta kedvese derekát, majd puszit nyomot arcára.
- Igen, ő az, ma szerettem volna bemutatni, de látom te megelőztél. Ő az én menyasszonyom.
- Oh__hát, gratulálok, pontosan a te ideálod, gyönyörű nő. ~ Soa szíve hirtelen fájni kezdet, az első gratulációját attól a személytől kapta, kit legjobban szeretet. Ő volt az a férfi ki mellet le akarta élni életét, gyermeket akart neki szülni, de minden álma szertefoszlott. Soha sem gondolta volna, hogy a sors ilyen kegyetlen tud lenni, megfogadta, hogy soha többé nem találkozik ezzel a személlyel.
- Köszi haver, nah menjünk drágám, bemutatlak a többi tagnak. ~ Mikor magára maradt Jaeho, a falnak támaszkodott, soha sem gondolta volna, hogy újra lássa szerelmét, már régen történt az eset, de még mindig szereti. És pont az egyik csapattagjának a jegyese, biztos benne, hogy ez miatt sokszor fogja őt itt látni. A múltja miatt már így is roncs, de mi lesz akkor, ha ez a nő újra felhozza a múltat? Nem akar róla hallani, csak az éneklésnek szeretne élni, de ha ő a közelébe van, lehet, hogy meg fog örülni.
- Drágám, most már hazamegyek. Holnap sok lesz a munkám, és közben kell szervezni az eljegyzési partit.
- Oké, persze, menj__~ gyors körbepillantott, és a lány füléhez hajolt - de__várj engem abban a csini piros, csipkés fehérneműbe. ~ Soa érezte, hogy elpirult, majd nagyot lökött a fiún, ki csak kacsintva ölelte át szerelmét. Mikor elbúcsúztak, Soa egymaga indult meg a kijárat felé, de akkor egy kéz ragadta meg, és húzta be egy sötét helyre. Kiáltani szeretett volna, de egy erős kéz nem hagyta.
- Shh__csak én vagyok az, ne kiabálj. ~ Mikor a fiú leszedte a kezét ajkairól, a keze önkéntesen csattant a fiú arcán. - Jáá__ez mire volt jó?
- Halálra aggódtam magam, azt hittem valaki el akar rabolni, mit akarsz?
- Beszéljünk.~ Soa körbepillantott, és félve ismerte fel a helyzetet, hogy egy elhagyatott terembe voltak bezárva, ők ketten.
- N-nincs miről, mi nem ismerjük egymást, így szakadtunk el egymástól.
- Nem igaz, csak te__soha sem gondoltam volna, hogy pont a legidősebb társammal fogsz kikezdeni.
- Tényleg? Hát bocsáss meg, nem tudtam, hogy te is a bandájában vagy.
- Ja persze, azt akarod, hogy elhiggyem? Neked? Aki annyi éven át hazudott nekem?
- Miről is hazudtam neked? Én? Ha? Te voltál az aki miatt vége lett a kapcsolatunknak. Ott__otthagytál egyedül__az oltár előtt. Tudod te, hogy mennyire fájt? HAA? ~ Jaeho mind két kezét a lány vállához emelte, és a falnak támaszkodott, így a lány semerre sem tud szabadulni. Ajkaik majdnem összeértek.
- Ne kiabálj velem, szerinted miért tettem? Megmondtam, hogy gyereket nem akarok, te képes voltál előlem eltitkolni, eltitkoltad, hogy gyereket vársz TŐLEM. Szerinted__hogyan reagáltam rá__pont az esküvő napján? Igen__féltem egy gyerektől, és fiatal voltam__képes lettem volna elkötelezni magam melletted, de gyerekről szó sem volt. Végig hazudtál nekem, azt állítottad, hogy nem vagy terhes. Én pedig hittem neked.
- Igen, hazudtam, de tudod miért? Mert szerettelek, hozzád akartam menni, de tudtam, hogy ha rájössz, hogy gyereket várok, akkor nem veszel el. Én tényleg hülye voltam, hittem abban, hogy ha meg is tudod, akkor már tényleg elveszel, de te__nagyot csalódtam benned. Szerettél egyáltalán?
- Szeretni? Nem ismerem ezt a szót, nekem csak egy feleség kellet, egy olyan kire irigyek lesznek rám, te éppen tökéletes voltál. De__nem akartam gyereket, és jobban is tettem, hogy otthagytalak azon a napon. ~ Jaeho szavai szíven ütötték a lány szívét, soha sem akarta ezeket a szavakat hallani a szájából, egész végig játszadozót vele, majd jól kinevette a háta mögött.
- Jó nevettél?
- Mi?
- Jót nevettél__rajtam? Ha? Tudod te, hogy mennyit sírtam, szenvedtem? Miattad__miattad__ELVESZÍTETTEM A GYERMEKEM. BOLDOG VAGY? Gyűlöllek, látni se akarlak.~ Jaeho kérdően nézett le az előtte álló lányra, nem tudja mire vélni ezeket a szavakat.
- Mi__magyarázd meg, semmit sem értek belőle, hogy__hogy érted? ~ Soa erősen lelökte a fiú kezét, majd egy lenéző mosolyt dobott a Jaeho felé, és magára hagyta. Semmit sem szeretne neki mondani, így is elégé fáj az a tudat, hogy csak kihasználta. Most már végleg el szeretné felejteni a múltat.
- Ohh hát itt vagy drágám? Nem mentél még el? Merre voltál? ~ Kyungi kérdően nézett a lányra, ki hirtelen nem tudod semmit sem válaszolni.
- Én__én csak__elmentem a mosdóba. Most megyek haza, akkor holnap találkozunk. ~ Soa mikor hazaért, ledobta táskáját és ruhástul a hideg víz alá állt. Elakar mindent felejteni a mai napról, mindent felejteni akar, de hiába, régi szerelme még mindig előtte van. El is felejtette, hogy mennyire szerette annak idején.
Az idő gyorsan telt, Soa az idő alatt nem ment többet be a céghez, fél újra a szeme elé kerülni, fél, hogy hirtelen kérdéseket tesz fel neki, ő pedig nem szeretné felhozni a múltat többé.
Ma semmire sem szeretne gondolni, csak is jegyesére, hiszen ma van az eljegyzési parti, boldog szeretne lenni.
A mai nap csak is az övé, ma senki más nem veheti el, ma ő a hercegnő. Egy kék egybe részes szoknya lett a kiválasztott, mi elől és hátul kövekkel díszített. Nagyon jól kiadja a karcsú derekát, sőt, még szerinte vékonyítja is. Haját csak lazán felcsatolta, és a ruhához illő sminket dobot magára, de csak halványan, nyakába nyakláncot akasztott, míg hajába egy ezüst hajcsattal dobta fel. Mikor kész volt, mindenki ámulva nézte végig. Kedvese már a partin volt, így hát mindenki csak is rá várt.
- Gyönyörű vagy szerelem, mindenki irigykedve néz. ~ Kyungi Soa mellé állt, és karját nyújtotta felé, Soa elfogadta és engedte, hogy vezesse. Közben a zene újra felhangosodott, sokan jöttek köszönni a lánynak ki mosolyogva üdvözölte őket. Közben a tömegben őt kereste tekintetével. Mikor észrevette éppen őt nézte, majd elmosolyogta magát, és magasba emelte pezsgős poharát. A lány nem érti miért viselkedik így vele, hiszen ő volt az aki egyedül hagyta. Újra a társaság felé koncentrált, de még mindig érezte a szúrós tekintetét.
Jaeho nem bírta nézni régi szerelme mosolyát, így hát elindult a mosdót keresve. Mikor odaért megmosta az arcát, majd hangokat halva beszaladt az egyik fülkébe.
- Hallottad a híreket?
- Milyen híreket?
- Állítólag Kyungi nem is szereti a lányt, csak kihasználja, a lány az egyik híres üzletnek az elnöke, szóval sok pénze van. Kyungi ezt nagyon is jól tudta mikor a lány felé közeledett, csak is a pénz kell neki, azt mondák, hogy ha meglesz az esküvő, egyből elváll tőle, és pénzt fog követelni. ~ Jaeho nem akar hinni fülének, az ő barátja soha sem tenne ilyet, nagyon jól ismeri, és ahogy Soa-ra nézett az tiszta szerelem volt. Jaeho mérgesen rúgta ki az ajtót, és elindult a fiú felé, majd megragadta az ingénél fogva.
- Honnan halottad ezeket? Ha? Ne terjesz hülye pletykákat.
- Jáá, örült vagy? Ezek nem pletykák, ő maga mondta, kérdezd meg tőle. Nem akar megházasodni, de mivel kell neki a pénz így megteszi.
- Soha sem tenne ilyet, hiszen sok pénze van.
- Nem neki kell, hanem a családja üzletének, hiszen te is tudod, hogy a csőd szélén áll. ~ Jaeho nagyon is jól tudja, hogy a fiúnak igaza van, a családja nagyon is a csőd szélén áll, de__miért tenne ilyet a legjobb barátja? Engedett a szorításán, mit kihasználva a fiú gyors ellökte magától. Jaeho nem ellenkezett, csak némán meredt előre. Soa belefog örülni ha megtudja az igazságot, de nem engedheti meg ezt az egészet, inkább az esküvő előtt tudja meg, mint utána. Megindult a nagy színpad felé, majd mikor mindenki őt figyelte, a szemével őt kereste.
- Gratulálok az ifjú párnak, remélem egész életetekben ilyen boldogok lesztek mint ezen a napon. Szeretnék nektek egy számot énekelni, mit nagyon, nagyon régen írtam még valakinek ki fontos volt a számomra. Remélem tetszik nektek.
Az, hogy te vagy nekem, büszkeséggel tölt el, és boldoggá tesz, ha csak rád gondolok. De kétszer olyan boldog leszek, ha végre újra átölelhetlek, s láthatom azt a szerető szempárt, amely csak nekem ragyog, s ha megcsókolhatom azt az édes kis ajkadat, mely csak értem remeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése