Playboy Part 1

Az egész történet régen kezdődőt, két család egymás ellen harcolt minden nap, mind két család sikeres üzletet vezetek, állandóan harcoltak, hogy minél sikeresebbek legyenek. De egyszer csak a Kim család elkezdet a siker végét járni, nem volt annyi vásárló mint régen, és egyre jobban kezdett felhalmozódni az adósság, nem tudtak mit tenni az egyetlen lányukat Kim Sung Sung az ördög fiához adták, kik elfogadták azzal a feltétellel, hogy a lánynak sikerül a fiúkat a jó felé terelni. Mind kettő fiatal megegyezett, hogy nem szólnak egymás magánéletébe, ám egyszer Sung-nak elege lett az elkényeztetett jegyeséből. A szülők éppen összeültek egyeztetni az esküvő kitűzését, de akkor Sung felbontotta a házasságot. Az édesapja nem jól fogadta a hírt, így lányát döntés elé állította, vagy lemond minden filléréről, sőt mindennéről, vagy hozzá megy. Sung még csak a képét sem akarta látni a fiúnak, így mindent apjának adót, házát, kocsiját, és a bankkártyáját. De apja nem elégedett meg ennyivel, száműzte a lányt. Sung egymaga indult meg a napvilágba, de egy óra gyaloglás után rájött, hogy az összes barátai csak a pénz miatt volt vele. Nincs kire támaszkodjon, sőt nincs hová mennyen, még csak pénze sincs, mit kellene tennie? Ekkor eszébe jutott egy hely, igaz semmi kedve nincs vele beszélni, de mivel miatta lett ilyen, így hát rajta fog élősködni. 
Sung az ajtaja előtt pár másodpercig várt, és csak várt, majd összeszedte bátorságát és bekopogott. 
- Ki az ilyenkor? Igen... ~ Mikor a fiú meglátta a lányt lesokkolt. - Te? 
- Hello oppa, gondoltam megleplek. ~ Sung ellökte a fiút az útból, és kényelembe helyezte magát a kanapén. - Áhh de jó. 
- Mit keresel itt? Ez az én házam, és ha jól tudom ki nem állhatsz. 
- Nem is, miből gondolod?
- Felbontottad az eljegyzésünket, és mindennek lehortál.
- Ohh, nem gyűlöllek, mellesleg miattad vagyok kirúgva, szóval itt maradok pár napra. 
- Mi? Nem engedtem meg, sőt nem emlékszem, hogy ilyen jóba lennénk. Menj el.
- Nincs hová, és én sem emlékszem, hogy ennyire gyűlölnél oppa.
- Ne hívj így, miattad anyám gyógyszerezi magát.
- Nem inkább miattad? Hiszen olyan rossz vagy, csoda, hogy belementél volna a házasságba. 
- Inkább a jó életmód, mint a csőveskedés, és ha azzal jár, hogy elkel vennem egy idegesítő fruskát, akkor legyen. 
- Idegesítő? Én? Haa...nem tudom ki volt az, állandóan kötekedtél, úgy kezeltél mint egy jöttment, pedig veled egy életmódot élek.
- Oké, persze, de miattad nem volt életem, most bujkálnom kellet a lányokkal, nehogy anyám észre vegye.
- Ki mondta, hogy így élj? Szerez magadnak egy lányt akit szeretsz majd, nem volt elég az egy éjszakás kalandokból? 
- Nem, és nem kell egy nő sem, csak a gond van velük. Most pedig menj el.
- Neem.
- Nem? Majd meglátjuk. ~ Jung Kook megfogta a lány cuccait és kivitte a folyosóra. Sung nem hagyta annyiba, megfogta a fiú telefonját és felhívta az egyik lányt kivel régóta találkozgat. - Jáá, tedd le.
- Ohh, hello...sorry, de ma nem ér rá Jung Kook, ma velem lesz, bocsika, pá. ~ Mikor Sung letette a fiú kikapta a kezéből. 
- Mégis mit képzelsz? Ki mondta, hogy ezt tedd?
- Elnéztem minden nap, hogy te más más lányokkal heverészel, míg én egy fiúra sem nézhettem rá. Ha te így akarsz bánni velem, elérem, hogy egy lány se legyen kivel kufircolni tudsz.
- Oké, itt maradhatsz, de...nekem van életem, nem akarom, hogy te is részese legyél, szóval ha sikerül annyi pénzt találnod ami elég, akkor szépen lelépsz. 
- Okéka, akkor enyém a szobád.
- Mi?
- Jáá nem alszom a vendégszobádba, hiszen nagyon jól tudom, hogy a szexet nem a szobádba csináljátok, ismerlek. ~ Sung elnevette magát, majd egyenesen a szobába indult meg, majd hangosan csapta be maga mögött az ajtót. 

Másnap reggel Sung bekapcsolta a kedvenc zenéjét, majd egy szál ingbe indult meg a konyhába, közben ide oda rázta a csípőjét és hangosan énekelt. A hűtőből előhalászott magának egy kis ételt, közben Jung Kook lépet ki az ajtón félkomásan, mérgesen mérte fel a helyzetet.  
- Jáá, reggel kilenc óra van, eszednél vagy? Még aludna az ember és...mit keres rajtad az ingem? 
- Istenem milyen kis hisztis vagy kora reggel, mellesleg az inged nagyon kényelmes.
- Persze, hogy az...hiszen méreg drága volt...
- Ohh, ne mond, hogy a barátnőidnek sem adtad kölcsön?!
- Pedig nem, nem szeretem ha a ruháimba járkálnak...egy száll...bugyiban. 
- Hehe te most végigmértél, bekanosodtál, hehe...te beindultál a csupasz lábakra. 
- Nem is, most pedig hagyj aludni..és vedd le.~ Jung Kook mérgesen trappolt vissza a szobájába. 
Ahogy az idő múlott Sung egyre jobban unatkozott, nincs hová mennyen, sőt még pénze sincs. Ide oda feküdt, közben pedig a tévét nézte. 
- Áhh nagyon unatkozom. Ő meg...még mindig alszik, pedig már egy óra. Istenem, mikor feküdt le? ~ Sung felállt és lassan megindult Jung Kook szobája felé, az ajtót lassan nyitotta ki, mert nem akarta felébreszteni. Lassan lépkedett felé, ki olyan mélyen alszik, hogy ha fejbe csapnák akkor sem ébredne fel. Sung nagyon kuncogott Jung Kook látványán, gyors előkapta a telefonját és lefényképezte.
- Lesz mivel zsarolnom, hehe...folyik a nyála, nem bírom. ~ Sung lassan járta körbe a szobát, ami nagyon más mint az eredeti szobája, nem olyan lehangolt, és sokkalta másabb a felépítése. - Hmm nem csodálom hiszen ide hangulat kell ha éppen kufircolnak, fúj...elképzeltem, jobb ha megyek. 
- Állj csak meg. ~ Sung hirtelen lefagyott, majd robot mozdulattal fordult vissza a fiú felé. - Mit keresel itt bent? 
- Én? Én...csak bejöttem, azt hittem, hogy már megkeményedtél. Örülj neki, hogy megnéztelek. 
- Istenem, kezdesz az agyamra menni. Most mér kimehetsz, mennyi az idő? 
- Egy óra múlott, nem kell menned ma próbára?
- Nem, szabadnapot kaptam. Mellesleg...éhes vagyok.
- És? Miért mondod ezt nekem?
- Talán...gondoltam...csináltál valamit. 
- Ha csináltam is volna valamit sem adnék. Mellesleg...ha éhes vagy rendelj valamit, hiszen gazdag vagy.
- Haha. Tűnés. ~ Sung lenéző kifejezést lövellt felé, majd magára hagyta.

Estefelé volt mire Jung Kook csatlakozott a lány mellé, kezében egy nagy tál étellel, amit nem rég hoztak ki. Megfogta a távirányított és a sport csatornára kapcsolta, közben Sung végig őt nézte. 
- Mit nézel?
- Egy állatott ki éppen úgy eszik mint egy disznó, és aki képes volt kitépni a kezemből a távirányított. 
- Ohh bocsii, de azt hittem, hogy ez az én házam. Tényleg bocsi, talán néztél valami fontosat?
- Nem.
- Akkor jó, mert nem érdekel. Most kezdődik a Korea Japán ellen, nekünk kell nyerni. Ohh amugy, éhes vagy?
- Igen, egy kicsit.
- Akkor rendelj magadnak.
- Mi? Ha...azt hittem, hogy úriember leszel most az egyszer, és adsz ebből a sok ételből amit ide rendeltél.
- Te hülyének nézel? Itt laksz és még lássalak is el? Nah arról ne is álmodozz, menj és keress inkább munkát. ~ Sung mérgesen állt fel és vette fel a kabátját, egyedül hagyva az elkényeztetett ficsúrt. 
- Haa, úgy látszik az utolsó pénzemet alkoholra fogom elkölteni. ~ Sung a legközelebbi boltnál foglalt helyet, majd öt darab sojut vett magának. 
Lassan telt az idő egymagában inni, de végre szabadnak érzi magát, édesanyja hiányzik, de az az élete nem. Végre önmagad lehet, nem kell félnie, hogy ki fogja lefényképezni valahol.
- Áhh......miért...miért ilyen az életem?? Áhh...lálá....fáj a szívem...nincs kire támaszkodjak....DE....az az a bunkóállat.....egy egy akkora....marha. Esküszöm...megölööööm, ha kell. 
- Asszonyom maga részeg, hívjak taxit.
- T-taxit? Kifizeti nekem? Nincs pénzem....hehe.......hívja..hívja apámat, ja...inkább ne....hehe. ~ Sung az asztalra dőlt és elterült rajta.
Közben Jung Kook otthon élvezte a meleg házat, és a meccsre koncentrált. De akkor megszólalt a telefonja. A szemét nem vette le a tévéről úgy nyúlt a telefonért.
- Igen.
- Ön Jung Kook?
- Igen én vagyok, ki keres?
- Hát a maga menyasszonya éppen itt fekszik, és azt hiszem be van rúgva. 
- Me-menyasszonyom? Nekem? Hol? Ki? ~ Jung Kook mérgesen dobta le a telefont és szedte össze magát. - Istenem, ez a nő. ~ Jung Kook beült az autójába és megkereste a lány tartózkodási helyét, mikor odaért egyből felismerte a lányt. 
- Jáá ébredj fel, mennyünk. 
- Ohh...csak nem a marha?
- Marha? Jáá én éppen...hagyjuk, héé KÉREK MAGAMNAK EGY ÜVEGGEL. Most pedig én iszok. 
- Miért...miért vagy itt?
- Mert engem kerestél, a drága férjedet. Még csak a meccset sem tudtam megnézni.
- Jáá...az a meccs ismétlés.
- Tudom, de előbb nem értem rá.
- Ohh....akkor csak, hogy tudd 3-1-ett Korea javára...hehe.
- Jááá...lelőtted, én akartam megnézni, így már nem jó. 
- Hogy megy az éneklés, szereted csinálni?
- Miért ne szeretném...ez az életem.
- Ohh hála.
- Hála? ~ Jung Kook kérdően nézett a lányra ki éppen egy újabb pohárral döntött le. - Jáá mikor öntöttél magadnak? ~ Gyors kivette a kezéből és ő döntötte le magának. 
- Tudod miért szakítottam veled? 
- Ha? Miért?
- Nem azért megy gyűlöllek, csak sajnáltalak. 
- Sajnáltál? Miért, mert tudod, hogy hárpia vagy?
- Jáá...én most éppen...őszinte és kedves szeretnék lenni. Nem látod?
- Oké, bocsi, folytasd. 
- Nah szóval...egyszer meg akartam lepni édesapádat egy kis ajándékkal, de...nem tudtam, mert olyat hallottam, hogy megsajnáltalak. Nagyon...nagyon jól tudom, hogy a zene a mindened, apád azt mondta, hogy ha sikerül az esküvő...többet nem énekelhetsz.
- MI? Ez nem igaz, nem volt ilyenről szó sem.
- Tudom...az igazgatóság mondta apádnak, ő...belement. 
- Nem, ez nem igaz, vagy igen? Miért?
- Kinek lenne olyan rajongója ki már házas? ~ Jung Kook végre rájött az igazságra, egész végig őt védte ezzel? 
- Te...engem védtél? Képes voltál feladni mindent? Nincs házad, sem pénzed...még csak családod sincs már, semmit sincs...miattam.
- Hmm....tényleg, tényleg nem kedveltelek, de sajnáltalak...ez minden. És tudod mit, nem bántam meg.....