zene

2015. április 12., vasárnap

Bukott angyal (One Shot) +18

Bukott angyal

Hüvelykujjammal végigsimítottam a nő selymes bőrén, majd elidőztem a nyaki ütőérnél, ahol a legerősebb volt a pulzus. Saját érverésem is felgyorsult. Ajkam a lágy hús fölé emeltem, és megcsókoltam az érzékeny pontot, nyelvem eljátszadozott a nő egyre szabálytalanabbá váló sebes pulzusa felett. A nő kéjesen megvonaglott, lovagló ülésben terpeszkedett ölemben, neccharisnyába bújtatott lábaival átölelt. Fekete csipkés push-up melltartója államhoz nyomódott. Mutatóujjammal éjsötét hajának fürtjeivel játszadoztam, majd sokatmondó pillantás kíséretében hagytam leomlani a tincseket, ravaszul kihangsúlyozva kelta keresztet formázó tetoválását és duzzadó dekoltázsát.
A nő kezét ajkamhoz emelte, lassan, óvatosan közelített hegyes szemfogaim felé.
- Atyám, tényleg igaziknak látszanak!
- Csak óvatosan baby - figyelmeztettem, ahogy az ujjak a számhoz közelítettek. - Harapok. - válaszként felkuncogott. Lágyan beszívtam a nő ujját. Táplálkoznom kell, de soha nem volt ellenemre egy jó kis szex közbe. Éles agyarammal megsebeztem a lány visszahúzódó ujját. Éreztem, ahogy megvonaglott, elakart húzódni, de gyors megakadályoztam. Kortyolni kezdtem az apró sebből, megakadályozva ezzel, hogy csak úgy otthagyjon. A vér íze felizgatott, pupilláim hosszúkás csíkká szűkültek aranyszín szememben. Forró vágy csapott keresztül a testemen, vesszőm megduzzadt, és fájdalmasan fekete bőrnadrágomnak feszült. A nő felnyögött, és behunyt szemmel, kéjesen dörömbölt, mint egy macska. Előrehajoltam, megdöntöttem a nő fejét, az éhségtől összegyűlt számban a nyál. De ahogy fogaim érték volna a puha, finom bőrt, valami kellemes illat csapta meg orrom. Fülem hegyezni kezdtem, egy kellemes hang csapta meg fülem, felnéztem, igen, pontosan őt kerestem. Hang felé fordítottam fejem, és már látom is az új prédát. Tetőtől talpig feketébe volt öltözve, mi kellőképpen rásimult a tökéletes testre, mi jól kiadta idomjait. Magam sem tudom miért hagytam magára a nőt, hiszen végre táplálkozhatnák, de ez az idegen lány valamiért vonz, megindultam felé, olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudd egy vámpír. Megragadtam kezét és magamhoz rántottam, nem volt meglepődve, nem értem, egy nőnek nem így kellene reagálnia. Sikoltoznia kellene, vagy épem rám ordibálni, hogy mégis mit képzelek, de nem, helyette közelebb jött, szinte összeért ajkaink. Csak nem ki van éhezve egy jó kis szexre? Én mindenben bent vagyok ezzel a nővel, soha sem láttam hozzá fogható szépséget. Táncparkettre invitáltam, nem tétovázott, magához rántott, mind ketten átadtunk a ritmusnak magunkat. Farkam egyre keményebb ott lent, nem sokáig tudom magam türtőztetni, túlságosan ki vagyok éhezve egy jó kis szexre. Kezem feneke alá csúsztattam, válaszként nyakamba harapott. Felmordultam, ölembe kaptam és rohantam ki vele a sikátorba. Hideg téglafalnak nyomtam hátát, nem riadt vissza, helyette harapdálni kezdte ajkam. Kinyitottam számat, hogy lecsaphassak azokra a gyönyörű erekre. De akkor a lány tekintette megváltozott, kezével hirtelen a falnak nyomott, majd egy szérumot nyomott nyakamba. Mitől minden elsötétült.

Hirtelen felriadtam. A francba. Mióta alszom? És hol a pokolban vagyok? Karórámra pillantottam. Mindjárt hajnali négy, a nap nemsokára felkel, addig haza kell jutnom. Felszerettem volna állni, de a láncok visszarántottak és ugyan úgy voltam mint ezelőtt. Miért vagyok megkötözve? Mi történt? Folyamatosan ezek a kérdések játszottak le fejemben. Hirtelen éles neonfény kezdett vibrálni a plafonra szerelt csövekből. Egy fekete árny áll pontosan előttem, kezében hatalmas tőr, miből piros fény világított. Megindult, mozgása kecses volt, kifinomult léptekkel halat felém. Ahogy egyre közeledett kitisztult látásom, felismertem. Emlékszem mikor kimentem vele a sikártorba, de onnan semmire sem. Az éles tőrt szívem fölé helyezte, azt hittem szúrni fog, de helyette rám meredt. Szemei gyönyörűek voltak, tegnap sötét barna volt, de most élénk kék színben pompázott.
- Csak...csak nem egy angyal?
- De igen, mások lenéztek, de nézzenek oda, sikerült elkapnom a vámpírok urát, hát nem vicces?
- Istenem, gyönyörű vagy - Rengeteg nőnek mondtam már, de meglepő módon soha nem gondoltam ennyire komolyan.
- Ne hízelegj, nem vesszem be, könnyen rabul ejtettelek a minap.
- Így van, a nagy vámpírok ura teljesen beléd zugot. A tiéd vagyok, azt teszel velem amit akarsz.
- Megöllek.- Igazából nem erre a válaszra vártam, de elnézem neki most az egyszer, mert ha innen élve kijutok, magamévá teszem. Alattam fog sikítani az élvezettől. A lány teste izmos volt, vékony, hosszú, elegáns combokkal. Izgató domborulatokkal, ahol kellett. Maga a tökély. Beszívtam fűszeres-édes illatát, mitől hirtelen erekcióm megkeményedett.
- Miért ölnél meg?
- Száműztek erre a pocsék földre, ahhoz, hogy visszatérhessek, meg kell ölnöm minden gonosz démont, és te vagy az utolsó áldozatom.
- Nem vagyok én gonosz, sőt túl jó vagyok, ártottam én neked? - Éles szúrást érzettem combomba. - Mi a pokol volt ez?- Forróság öntötte el a testem, úgy égettet, mintha sav keringene az ereimben. Keserű íz gyűlt a torkába, látásom elhomályosult. Könyörületes angyalom lihegve bámult le rám, csodás, kékeszöld szeme tágra nyílt, ahogy megragadtam tőrjét és magam felé húztam. - Nem tudom mit adtál be nekem, de most nagyon mérges vagyok, fogalmad sincs mikre vagyok ilyenkor képes. - Erős rántással téptem le magamról a láncokat, kitéptem kezéből az éles fegyvert, majd a falnak vágtam a törékeny testet. Mérgemben mindent elhajítottam mi utamban állt, megragadtam a lány ruháját, majd nagyra tártam számat, és bele mélyesztettem fogaim nyakába. számba vér spriccelt a nő nyakán ejtett apró kettős sebből. Óriási, mohó kortyokkal ittam belőle, képtelen voltam visszafogni magam. Maga az élet lüktetett a nyelvemen, gyógyírként hatott kiszáradt torkomra. Talán csak iszonyú kiéhezettségében találtam ilyen hihetetlenül finomnak, ennyire leírhatatlanul tökéletesnek. Bárhogy is volt, nem érdekes. Egyre jobban ittam, szükségem volt a melegére azután, hogy így átjárt a halálos hideg. Ösztönösen markolta a vállam, ujjai belevájtak az izmomba. Teste azonban kezdett elernyedni, rongybabaként csuklott össze karomba. Égéseim enyhültek. A fájdalom elmúlt. Nyelvemmel lágyan végighúztam az apró szúráshelyeken, lezárva őket, eltüntetve harapásának minden nyomát. - Csodás, mától az enyém vagy, drága bukott angyalom. - Nem menekült, karomba préselte magát, arra várva, hogy egymásé legyünk. Szemhéjam lecsukódott, lágy, varázslatos csókot leheltem az ajkára. Képtelen voltam kinyitni a szemem. Vérem hevesen száguldott és dobolt, testem felforrósodott a vágytól és a lehetetlen sóvárgástól. Csupán kóstolót akartam, de a lány túlságosan édes volt. És olyan odaadó. Karjai a nyakam köré fonódott, hogy közelebb húzzon magához, mialatt ajkunk mélyen, hosszan egybeforrt. Két kezemmel combja alá nyúltam, felültetve egy asztalra. közben kezemmel lenyomtam. párnákra. A lány előttem feküdt, sűrű, fekete szempillái alól felnézve rám, kékeszöld szeme viharos azúrrá sötétült. Ajka fénylett és megduzzadt a csókomtól, tökéletes volt, mint egy sötétbordó rózsabimbó. - Az enyém vagy. - Mikor megéreztem a lány vágyakozó illatát, felnyögtem. Nem ellenkezett mikor levettem róla felsőjét, majd nadrágját. Lágyan, finoman a lány torkára simítottam a kezem, majd lehúztam hasáig. A lány teste ívbe feszült az érintésemtől. Mikor a kezem leért a hasa aljára, a lány bugyijába csúsztattam, amíg el nem értem nedves punciját. Lehunyta a szemét kínzó gyönyörében, ahogy simogatni kezdtem, hosszú ujjammal az ajkak közé csusszanva. Ujjam behatolt a résen, éppen csak a hegye, de ez is elég volt, hogy felnyögjön. Felemelte a csípőjét, halkan nyögdécselve. Kihúztam belőle ujjam, majd nőiesség fölé hajoltam. Mélyebbre hatoltam nyelvemmel.
- Kérlek – rimánkodott mély, könyörgő hangon. – Kérlek…
- Azt akarod, hogy benned legyek? Mert én pontosan ezt akarom. Beléd akarok élvezni. - Letéptem magamról az inget, majd kigomboltam nadrágom. Mikor megszabadultam tőle, hímvesszőm kiszabadult. Súlyommal ránehezedtem, csípőmmel lány combja közé furakodtam, és elhelyezkedtem a lába között. Kemény volt és forró, ahogy a lánynak feszültem, vesszőm hegyével ingereltem csiklóját. Megint megcsókoltam, nyelvemmel mélyebbre kalandozva. A lány örömmel fogadta, visszacsókolt, csípőjét felemelte, és a meredező hímtaghoz préselte. Lélegzetem szaggatottá vált, medencém előrelendült, testünket már nem lehetett megállítani. – Az enyém vagy – suttogtam szájába. A lány nem ellenkezett. Nem bizony. Vadul, éhesen kapaszkodott belém, ahogy rekedten felnyögtem, és egyetlen, mély lökéssel behatoltam. Mintha mennyországban repülnék. Még soha sem éreztem ehhez fogható gyönyört, akarom, csak magamnak akarom. Teljesen elvesztem tekintetében. Az én angyalom.

2015. április 7., kedd

Új szomszédfiú (One Shot) +18

Új szomszédfiú 

Számomra minden tökéletes volt, volt egy férjem ki szeretett, vagyis próbált szeretni, hiába add meg nekem mindent, nekem ez nem elég. Minden nap este későn tér haza, akkor is csak aludni, semmi szenvedély nincs az életembe, minden nőnek megvannak az igényei, de ő teljesen eltaszít magától, kezdem azt hinni, hogy nem tekint rám nőként. Igaz, nem panaszkodom az életmódra, hiszen a legdrágább ruhákat viselhetem, irigylésre méltó életem van. De mi abban a jó, ha férjed olyan mintha idegen lenne számodra? Még a mai napi vacsorára sem tudod haza jönni, pedig ma van a születésnapom.
- Kicsim, miért nem jött ma haza a férjed?
- Sok a munka a cégnél anya, de mikor hazaér majd ünneplünk együtt. - Anya és apa, helyeselni kezdték mondatom, majd készülődni kezdtek.
- Mi haza is megyünk, nem kell pakolnod, csak légy boldog kicsi lányom. - Puszit nyomot arcomra, majd elköszönés mellett hagytak magamra. Most mihez kezdjek, a férjem vagy még négy orrán belül távol lesz. Addig meg esz a penész. Elkezdtem összepakolni, mikor valaki csöngetni kezdted. Ahogy kinyitottam egy torta volt mit elsőnek megpillantottam, majd a gazdáját, ki nagyon helyes fiatalember volt.
- Jó napot! Én vagyok az új szomszédja, gondoltam beköszönök. Jeon Jeong Guk vagyok, de csak simán JungKook. Örvendek.
- Én is örvendek, a nevem László Patrícia. - Kezembe rakta a tortát, majd intettem, hogy lépjen beljebb.
- Nagyon szép a háza hölgyem, maga Magyar?
- Igen, az vagyok, és köszönöm, talán majd egyszer én is megnézem az ön házát. - A fiú elmosolyogta magát, nagyon bájos fiatalember. Legalább nem unatkozom az idő alatt, mit egyedül töltenék.

Olyan jól éreztem magam vele, mintha újra a húszas éveimben járnék, bárcsak én is tinédzser lehetnék, biztos vagyok benne, hogy őt választanám barátomnak. Régen nevettem ilyen sokat, és észre se vettem, hogy így elrepült az idő.
- Sajnos mennem kell, remélem még lesz egy ilyen találkánk. - JungKook elköszönt, és ahogy kilépet az ajtón a magány teljesen elnyomott. Újra magányosan állok a szoba kellős közepén.
Ahogy a férjem megjött, már az ágyban voltam, nem köszönt, még csak rám se nézett, hallottam, ahogy megnyitotta a csapokat, mind végig fent voltam,mert vártam arra mikor mond valamit, de semmi, ahogy végzet helyet foglalt mellettem és aludni tért. Magamban felnevettem, miért van ilyen keserű életem, talán olyan baj, hogy kis szeretetre vágyik egy nő?
Másnap reggel nem készítettem reggelit, ha ő így játszik akkor én is, többé nem teszek semmit, hogy jó szembe tűnjek fel előtte. Hallottam szitkozódni, de nem keltem fel. Mikor az ajtó bezáródott, felkeltem, összeszedtem magam, majd elterveztem a napomat. Elsőnek elmentem futni, majd lezuhanyoztam, körbejártam a boltokat, hátra találok valami új rucit. Ahogy végeztem elindultam haza, és még mindig nagyon sok időm van estéig. Ahogy elhaladtam JungKook ajtaja előtt megálltam, miért ne? Hangosan bekopogtam, és hála volt válasz.
- Jó reggelt! Mi járatban? - Felemeltem az étellel teli szatyrot.
- Ettél már? - Kérdésemre elmosolyogta magát, majd beinvitált. Nagyon szép volt a háza, biztos vagyok benne, hogy nagyon gazdag családból származik, minden a legdrágább bútor volt. Mind ketten neki álltunk főzni,én vágtam a húst, míg ő a zöldséget. Ahogy elkészültünk örömmel mértük végig az ételt, régen készítettem már együtt valakivel, és nagyon jól eset.
Ahogy jóllaktunk nem volt kedvem haza menni, így felajánlottam, hogy nézzünk egy filmet, tényleg olyan mintha most járnék a barátomnál elsőnek. A film maga unalmas volt, de nem igazán koncentráltam, mert valakinek a kulcscsontja elvonta a figyelmem. Tényleg nagyon helyes, mi van veled Patti? Ő olyan fiatal hozzám képes, mikre nem gondolok. Olyan meleg van.
- Kicsit kimegyek levegőzni.
- Oké. - Ahogy felálltam, JungKook lába hirtelen előttem termet, majd nagyot estem azon. - Jól vagy? - A fiú teste hirtelen nagyon közel volt, de nem mozdult, ahogy én sem, sőt élveztem a helyzetet, nem akarok, hogy vége legye. Alighogy a matrachoz ért máris teljes testsúlyával odaszögezett. - Gyönyörű nő vagy. - Miközben beszélt kezeit felvezette magasan combomon. Bugyimon keresztül a középpontomhoz siklott, ami már nagyon nedves. Remegő hüvelykujját édes gyöngyömhöz nyomta - Igen. – zihálta. – Igen. Ez pontosan ugyan jó .... ahogyan elképzeltem...- Mindez újabb magaslatokba űzte vágyát, és keményen belém tolta ujját. Mitől kéjesen felnyögtem, igen akarom, kívánom őt. A következő pillanatban újra rám fonódott, felnyögtem alatta. Egyik kezemmel megérintettem, teste közepén, utat találva a nadrágjába és megmarkoltam a férfiasságát. JungKook elhagyta egy kellemes és egyúttal fájdalmas nyögés. Annyira élvezte az érintésem, hogy önkéntelenül mozgott. Keményen, gyorsan, féktelenül. Nem hagytam abba a mozgást. Nem tudtam. Hüvelykujjam makkjának nyílására helyeztem majd eloszlatta vágyának cseppjeit. Néhány másodpercen belül egy olyan pontba repítettem őt, ahonnan már nem volt visszaút. - Ez annyira... csak még egy kicsit... többet... - Erősen megragadtam. - Patti. - Következő pillanatban ismét szenvedélyesen megcsókolt. Körmeivel végigkarmolta felsőtestem, térdével pedig foglyul ejtette csípőmet. Ujját vadul lökte belém. A megváltás, olyan tökéletesen érkezett, hogy eszét vesztette, mialatt magja hasamra ömlött. A férfi végigsimította a testem, miközben én kemény erekciójának dörgölőztem, és ezután az ujjai mélyen behatoltak a testébe. A gyönyör…a forróság…a meglepő önfeledtség…soha életében nem tapasztaltam még ehhez hasonlót. Felemelkedett hozzám és megcsókolt. Szabad kezével fenekembe markolt és teljesen magára vont. Automatikusan szétnyitottam combjaimat. Először kezébe vette melleim és megcsípte mellbimbómat, amíg meg nem remegtem. Azután térdre ereszkedett, anélkül, hogy csodálatos testét akár egyetlen perce is elengedtem volna, és lassan mélyebbre lecsúsztatta kezeit. Lassan, nagyon lassan felemelte ruhám szegélyét. Egyetlen szóval sem tiltakoztam, akkor sem, amikor lábaim, libabőrössé váltak. - Meg akarlak ízlelni. - Lehajtotta a fejét és mohón megkóstolt. Nyelvével ismét bejárt, keresztülsiklott csiklómon majd megszívta. Ez az igazi ambrózia. Erősebb és gyorsabb tempóra váltott. Amikor megtalálta a nyílást, mélyen belém nyomult a nyelvével, előre hátra mozgott. Remegve felsikoltottam, mikor elért az orgazmus. Szabad kezével enyhén lenyomta felsőtestem a földre, majd erekciójának csúcsát a nyílásomhoz helyezte. Finoman elkezdett befelé araszolni, hogy hozzászokhassak a méretéhez, mielőtt még többet adna nekem. Egész idő alatt ziháltam, nyögdécseltem és követelőztem. Végül teljesen elsüllyedt bennem, és az ellenállhatatlan sóvárgás újabb és újabb lökésre ösztönözte, és elködösítette látásom. JungKook teljesen visszahúzódott belőlem, mielőtt ismét belém hatolt. Valami elszakadt bennem. A lánc, amely eddig fogva tartotta szenvedélyem. Mostantól teljesen elvesztem. Elvesztem az irányításától, megfeledkeztem magamról, megfeledkeztem mindenről, kivéve a sürgető érzéstől, hogy teljesen kitöltsön. Újra és újra lökött, a vágytól hajtva. Határozottan, sürgetően. Térdével szélesebbre tárta a lábaim, még lejjebb hajolt, ezáltal lökései mélyebbre hatoltak. Egy sikoly kíséretében elélveztem, amikor izmaim összehúzódtak, JungKook nem tudta magát tovább fékezni és belém lövellte magját. Soha sem volt ilyen gyönyörben részem. JungKook mellém dőlt. - Huha, régen volt ilyen jó szexben részem. Egyszerre volt szex. Kéj. Öröm. Remény
- De ugye azt tudod, hogy férjem van?
- Igen, tudtam, nah és? Talán nem vagyok jó szeretőnek? - Mind ketten felnevettünk, majd újra egymásnak estünk, talán nem is olyan rossz az élet.